Schönherr :::::: Powered by: www.webtar.hu ::::::

<style>  </style> <body bgcolor="#00FFFF"> <p class="MsoNormal"> <img border="0" src="kopogtato.jpg" width="375" height="82"></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"><font size="6">Schönherr-napok – Nagybánya, 2004. június 18-20.</font></span></p> <p class="MsoNormal"><b><span lang="hu"><font size="3">SZEMELVÉNYEK AZ ESEMÉNYNEK DEDIKÁLT ERDÉLYI FÉNIKS FOLYÓIRATBÓL</font></span></b></p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"><b><span lang="HU">Balogh Béla</span></b></p> <p class="MsoNormal"><b><span lang="HU">Nagybányai boszorkányperek</span></b></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"> <img border="0" src="BBKONYV.JPG" align="left" width="195" height="273">Az Akadémiai Kiadó 1972-ben megjelent értelmező szótára a <u>boszorkány</u> kifejezést a következőképpen határozza meg: a babonákban az ördöggel való cimborálás miatt természetfölötti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) képzelt nő. Az általa végrehajtott rontást, varázslást <u>boszorkányságnak</u> nevezzük. A boszorkány hírében álló személyek ellen indított bírósági eljárást pedig <u> boszorkánypernek</u> nevezi.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Mint minden értelmező szótár vagy lexikon meghatározása, ez az értelmezés is sarkít. A néprajz keretében folyó mentalitás-történeti kutatásoknak köszönhetően, a boszorkányhit és a boszorkányperek kutatásának Magyarországon is már nagyon gazdag irodalma létezik. Ennek alapján leszögezhetjük, hogy a középkortól kezdve, a magyar nyelvterületen boszorkánynak nevezték a közösségnek azt a tagját, akinek az embereket ért csapások okozását tulajdonították; ezeket természetfeletti képességekkel ruházták fel, melyek alapján úgymond <u>rontani</u> tudtak. A középkori és kora újkori Európa hagyományos falusi és városi közösségeiben betegségek, jégverés, a szülés sikertelensége, a termés kiszáradása, a tehén tejének elapadása és még hosszan sorolható jelenségek és történések esetén merült fel a boszorkány okozta rontás gyanúja. E csapások okozóit hagyományos boszorkány-azonosító módszerekkel keresték, és a kár helyrehozására kényszerítették. A boszorkányok természetfeletti hatalmát az illetőknek az ördöggel kötött szövetségében keresték és hitték.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A magyar néphit boszorkányának jellegzetes vonásai: képességeit örökli vagy tanulja, varázsereje révén mindenféle házi haszon megszerzésére képes (pl. Nagybányán a meddő teheneket is képes megfejni); jellemző rá az alakváltozás: képes macska, kutya, béka, kígyó, tyúk, kocsikerék stb. alakot ölteni, láthatatlanná válni, a kulcslyukon) vagy a mi esetünkben a kéményen) is behatolni. Legfontosabb ténykedése a rontás: károk, betegségek okozása, titkos, mágikus műveletekkel, vagy pusztán az ördögtől nyert természetfölötti képességei révén. A néphit szerint különösen az újszülöttek, szülő nők, kisgyermekek, valamint a tehenek voltak veszélyeztetve. Sajátos módszere volt a <u>nyomás</u>, (Nagybányán is a panasztevőket lépten-nyomon „megnyomták”), a nyergelés, a szemmel verés (vagyis a megigézés), a harmatszedés (aminek különböző változataival a Nagybánya környékén élő, főként román asszonyok éltek).</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A Mózes által rögzített ótestamentumi parancsolatok (pl. „Varázsló asszonyt ne hagyj életben”!) és Justinianus császár törvénykönyve alapján, már a VI. században megindultak a boszorkányüldözések, melyek a XV. században, Spanyolországból és Franciaországból kiindulva a német területeken is gyökeret vertek, és főként a XVII. században értek el tömegméreteket. Magyarországon a boszorkányok elleni fellépést I. (Szent) László és Kálmán király dekrétumai az egyházi bíróságok hatáskörébe utalták. Az országos jog 1527-ben törvényi szinten szabta meg a boszorkányok üldözését, amit a vármegyei ispánok, tehát a polgári hatóság feladataként jelölt meg.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Az első magyarországi boszorkányper, amelynek iratanyaga is fennmaradt, 1529-ben, Sopronban zajlott le. Eddigi ismereteink szerint a leghírhedtebb per 1728-ban, Szegeden folyt le, ahol tizenhárom halálos ítéletet hoztak. Az ítélkezés nagy port kavart fel, aminek hatására az uralkodóház is fellépett: előbb III. Károly követelt alapos vizsgálatot, majd, 1756-tól, Mária Terézia a boszorkányítéletek felterjesztését írta elő. Ez azonban csupán a halálos ítéletek végrehajtását akadályozta meg. </span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Az eddigi szakirodalom szerint, az utolsó magyarországi boszorkányper 1768-ban volt. A legújabb kutatások azonban, főként az erdélyi Aranyosszéken, még a XIX. század első évtizedéből is tártak fel boszorkánypert. (A legkésőbbi nagybányai halálos ítélet 1762-ben volt, de a boszorkányság itt már csupán a gyújtogatás vádját egészítette ki.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A fogalomtisztázó bevezető után röviden a nagybányai boszorkányperekről kívánok értekezni.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Jómagam az 1998-ban történt nyugdíjazásom után váltam „a boszorkányperek üldözőjévé”, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Intézetének keretében zajló forrásfeltáró és –kiadó tevékenységhez kapcsolódtam. Annak ellenére, hogy az 1630-as éveknél régibb nagybányai peres iratok már régebben tönkrementek, a kutatások során 1636-tól 1762-ig 58 olyan esetet azonosítottam, melyben 73 személyt varázslásért vagy boszorkányságért fogtak perbe. Ezek közül bizonyítottan 16 személyt ítéltek halálra (leggyakrabban máglyahalálra), és más 16 perben boszorkánysággal történt rágalmazásért indult a bűnfenyítő eljárás.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A vádlottak és elítéltek döntő többsége Nagybányán is a nők közül került ki, akik az esetek többségében a gyermek születésénél segédkező bábák vagy, a kor szóhasználatával élve: „füves nők”, akik életük során megtanulták, hogyan lehet a különböző betegségeket gyógyfüvekből nyert teával, borogatással vagy fürdővel, s esetenként dögönyözéssel, testgyúrással gyógyítani. Van azonban két férfi is, akiket boszorkánysággal gyanúsítottak. Ez utóbbiak közül az egyik egy közönséges cigány csaló (akinek az ítéletét később ismertetem). A másik férfi egy világot járt személy, aki bűvészmutatványaival vonta magára a hiszékenyek figyelmét.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A feltárt okmányok tanúsága szerint a gyanúsított ebben az esetben is nőnemű családtagjaitól (anyjától, anyósától) örökli boszorkányképességeit, vagy tanulással szerzi más boszorkányoktól. Ez utóbbiak egyike az ifj. gróf Teleki Jánosné – az egyedüli főúri személy –, inkább rágalmazott, mint gyanúsított, akinek azért nincs gyermeke, mert:</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 13.65pt; text-autospace: none"><i> <span lang="HU"> „1. fatens Cseh Sigmond … : hallottam tulajdon szájából azon alkalmatossággal Mezey Lászlótól az utrumban fel tött szókat, tudni illik, hogy boszorkányságot tanul. Ad tertium ugyan akkor mondotta Mezei László, hogy az Kótai porkolábnénak, Lakatosnénak adott volna az m</span><span lang="RO">[</span><span lang="HU">éltóságos</span><span lang="RO">] asszony 7 vagy </span><span lang="HU">8 máriást, hogy el veszessék a  magját és hogy ne legyen soha gyermeke az méltóságos asszonynak.</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 13.4pt; text-autospace: none"><i> <span lang="HU">2. fatens Sára Török, consors Michaelis Fogarassi … : Hallottam azon Mezei Lászlótól, mondván, hogy a méltóságos asszony boszorkányságot tanul. Ad tertium ugyan akkor beszélte Mezei László, hogy méltóságos asszony patyolatot adott az eöreg asszonynak, hogy a magot el veszesse, hogy ne legyen soha gyereke. …</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 13.4pt; text-autospace: none"><i> <span lang="HU">3. fatens Stepphanus Rácz … : hallottam maga szájából Mezei Lászlónak, hogy a méltóságos asszony boszorkányságot tanul. Ad tertium hallottam Mezei Lászlótól mondván: – Soha nem lesz a méltóságos asszonynak gyermeke Teleki Jánostól, mert el csináltatta az ördög atta!</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-indent: 13.4pt; text-autospace: none"><i> <span lang="HU">4. consors Stephani Racz … : Ad secundum hallottam szájábul mondván: – Lakatos Pálné nagy boszorkány, az méltóságos aszszony kis boszorkány s taníványa! …</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-autospace: none; margin-left: 9.1pt; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; margin-bottom: .0001pt"> <i><span lang="HU">5. consors Sigismundi Csehi …: hallottam ugyan tölle, hogy Lakatos Istvánnénak nagy ajándékot ígért, csak csinállya el, hogy ne legyen gyermeke a menkő teremtettw grófnéjának. …”</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-autospace: none"><span lang="HU">(1726. július 8., [Nagybánya]. Nagybánya városi tanácsának a gróf Teleki Jánosnét boszorkánynak nevező Mezei László elleni vizsgálata. In: Nagybányai boszorkányperek, Szerkesztő: Balogh Béla. Balassi Kiadó, Budapest, 2003, 246–247. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A boszorkány rendelkezhet segítő ördöggel, akit tóban lakó apró, kis lényként írnak le, s akinek szolgálataiért a boszorkány kis nadrágot és kapcát ajándékoz, vagy pénzt fizet neki akkor, ha megkeresi az elveszett pénzt. A boszorkánynak lehet lidérce is, amelyet csirke, illetve pulyka alakjában, vagy levegőben repülő tüzes lényként írnak le. Segító állatai is vannak, amelyek a boszorkány parancsára megjelennek, sőt, ellenségeire küldheti ezeket, hogy a megtámadottakat megrontsák vagy visításukkal megijesszék. A segítő állat leggyakrabban fekete macska, de előfordul varangyos béka és kigyó is.</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Az gyerengyí bikának =göröngyi békának) az belit ki veszi, meg aszalja, osztán meg töri borssal. Mint az bika fel fúja magát, úgy fúja fel az ember magát tüle. Natragulyát bolondított, csudafát az kapotnyaknak az gyükere. Azt megh aszallya, meg töri az csudafát is. Azért töri meg, hogy csudállyanak rajta az emberek. Az bolondítót azért töröm megh, hogy gyökerestül, gyümölcsöstül, hogy ollyan bolond legyen, mint az bolondítót híják bolondítónak és úgy járjon, mint birtalan az piaczon. Az natragulát azért ássa alá az gyükerett, hogy ü is ollyan legyen belől, hogy se alhassék, ha alszik is iczaka, csak vagy fél óra is tarcson, ha nem, csak kinlódgyék ezen a világon. Az levelet megh aszalja, és úgy töri öszve az többi közzé, mint azon békát. …”</span></i><span lang="HU"> (Id. mű, 106. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Ugyanakkor mások „rontását” is gyógyíthatják állattal, például „hétszer megkeresztelt teknősbékával”. A boszorkány maga is megjelenhet macska alakjában, amelyre ha ráütnek, visszaváltozik emberré. De olyan boszorkányokról is szólnak a tanúvallomások, akiket ha férjük asszony alakban ver, nem fáj nekik, viszont a szomszéd macskája – akinek az alakját fel szokta venni – napokig nyög bele és lesoványodik, miután az asszonyt megverték. A macskák és a boszorkány kapcsolatának egy további aspektusa a macskát kínzó, meglovagló,m a hátán borsot hozó boszorkány.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A bevezetőben már jelzett gonosz cselekedeteken túlmenően, a „nagybányai boszorkányok” hangsúlyozottan éjszaka jelennek meg és az éjszakai „nyomás” legkülönfélébb válfajait végzik:</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„6. Testis Tarjáni János hüti után így vall: Semmi varáslását, boszorkányságát, kurvaságát én nem tudom, se láttam. Az feleségem mindazáltal  mig éle és betegeskedék, gyanakodott reája, hogy ő képében szijják ki az filén az vérét.”</span></i><span lang="HU"> (1636. szeptember 8. Nagybánya. Apai Péterné tanúinak vallomása Tőkési Gergelyné ellen. In: Id. mű, 49. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„10. testis Kun Pál, letött hüti után valja: Ez elmúlt húsvétkor megh betegedvén öt hétig feküdtem. Sokszor éjjel reám jöttek, megh nyomtak, az feleségem képében velem is közösültek. Egyszer fel serkenyvén, az lábamnál látok egy fekete macskát! Hozzá ütök, elugrék az macska onnét, melyért az botommal, ezen asszony maga lévén, megh dorgálám, mondván: – Igen nagy gyanuságban vagyok hozzád, sokszor reám jönnek, megh nyomnak, az feleségem képében velem közösülnek! Te hozzád gyanakodom, hallottam ollyat, mintha te ollyat tudnál, azért tülem megszünyél, mert tüzet tétetek reád. …”</span></i><span lang="HU"> (</span><span lang="RO">[</span><span lang="HU">1662–1665] július. 8 és 22. Nagybánya. Nagybánya város tanácsának a boszorkánysággal vádolt Nagy alias Siket Miklósné elleni vizsgálata. In: Id. mű, 62. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Azon étczaka erősen megnyomának képében, én egy cseppet sem aluttam, igy láttam az mint most vagyok: jöve mellyemre üle, az lábomat meg-harabdálá, a vérét ki-szivá s az vért széllel fúvá rajtam. …”</span></i><span lang="HU"> (1670. június 26. Nagybánya. Nagybánya város Tanácsának vizsgálata Nagy Gergelyné és Nagy Istvánné ellen. In. Id. mű, 78. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„33. Andreas Molnár Nagybányensis … Item fátens felesége penig hallotta néhai Mármi Jánosnétól: Özvegységembe nem nyughatom mert Szakácsné az uram képiben minden éccaka mellém jár hálni!”</span></i><span lang="HU"> (1704. december 8–9. Nagybánya. Nagybánya városi Tanácsának vizsgálata a boszorkánysággal vádolt Pap Andrásné, Szakácsné, Bodor Istvánné, Sándor Jánosné, Bertalanné, Katona Jánosné alias Szoboszlainé, Szaszariné és Szekeresné ellen. In: Id. mű, 169. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„2 testis consors Mihaelis Sulyok Nagybányensis … Azelőtt penigh két pólya beli gyermeket vittek reá, s azzal szoptatták és hogy fel ébredt, mintha a szivét ki szaggatták volna s két csecsit is, úgy fájt. De azolta is rútul kinozzák, torkára ülnek, derekát elroncsolják, vizeltetnek véle, hogy ugyan verest kell vizelni, hol penigh bé tapasztyák a szemérem testét. Mellyért nagy erős gyanúsága vagyon reá, mind holtig, mivel az előtt semmi tagja nem fájt. Mondotta azt is Nagy Jánosné, mikor Fazekas Katit megh égették, hogy nem kellene sokáigh tartani, mert ló szőrrel kötik megh a nyelve tövit és ló tejet adnak innia és lud gégéjén fúnak a szájába s azért nem valhat. Isten úgy álgyon meg engemet.”</span></i><span lang="HU"> (1700. november 8. és 11. Nagybánya. Nagybánya városi Tanácsának a boszorkánysággal vádolt Szaszariné és Nagy Jánosné elleni pótvizsgálata. In: Id. mű, 146. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"><a href="BB1.jpg"> <img border="2" src="BB1_mini.jpg" xthumbnail-orig-image="BB1.jpg" align="left" width="100" height="67"></a>A boszorkány azonosításának módja az éjszaka megjelenő nyomó boszorkány sóra hívása. Máskor a megnyomorodott csecsemőkről levett pokrócot (a lazsnakot) verik a mestergerenda alatt. A nagybányai tanúk olyat is tudni véltek, hogy:</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„8. testis Catharina Székely, consors Stephani Vaczi Nagybányensis … a mely deszkából ki esik az görcs s lyukason marad, mikor a sirból fel hányák, vegyék fel, nézzék az fél szemével, meg látszik melyik boszorkány, mert mindegyiknek szarva vagyon. …”</span></i><span lang="HU"> (1700. március 29. Nagybánya. Nagybánya Városi Tanácsának a felperes, özvegy Szaszariné kérésére becsületsértésért indított vizsgálata Nagy Jánosné ellen. In: Id. mű, 130. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A boszorkány az általa okozott rontást önként, de inkább fenyegetés hatására meggyógyítja, sőt, egyes esetekben kizárólag a rontó hozhatja helyre az általa okozott kárt. Rontás elleni védekezésül tömjénes rongyot tartanak éjszaka a nyakukban, vagy hangosan mondják „A Szent Kereszt elveszesse!” formulát.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">A tanúvallomásokban többször is felmerül a boszorkányok tivornyázása, seprűnyélen való hosszú utazása:</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„36. testis Samuel Gyarmati … Tudom és hallottam az Márton Kovácsné  fia szájából mondván, hogy azt mondotta: őtet ez Szilágyi asszony éczakának idején az kürtőn vették ki és az fák tetejére vitték mindenütt és az vasbányába mentek és ott vendégesketek és az vasbányábul kimenvén, az erdőn által és Fernezellyen Kis Várda felé és Kis Várdában az kűpadon öttek s ittak, vendégesketek és tánczoltak.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">Ismét hallottam ugyanazon gyermek szájából, hogy azt mondotta: Az Szilágyi asszony az Beregi Márton macskáját az szekér szinből vitte el s … arra ült s azon ment el Kis Várdába.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">Ismét azt is hallottam az feljebb specificalt gyermek szájából, hogy mondotta, hogy mikor Kis Várdába mentenek, ott akkor az városbeliek között lakodalom volt az Ungvári János házánál és az ház előtt az lakodalmas nép az hó hátán táczoltak akkor.”</span></i><span lang="HU"> (1704. december 9. Felsőtótfalu. Felsőtótfalu tanácsának Szilágyi Györgyné, Szőcs (Szücs) Jánosné, Oláh Lupujné és Oláh Grigáné elleni vizsgálata. In: Id. mű, 182–183. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„54. testis consors Johannis Recsei … Tudom és hallottam az magam gyermekétül, hogy azt mondotta énnekem, hogy azt mondotta az gyermekemnek az Márton Kovácsné fiacskája, hogy őtet az Szilágyi asszony az fütő lyukon kiveszi, az Szerémi kapun ki, az boldog asszony szilvafának az tetejébe viszi és ott az kocsiban ülteti. És onnét az kocsiba az Barta István házának az tetejére vitték és ott tánczoltak. …”</span></i><span lang="HU"> (Idem, 183. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Több olyan példát is találun, melyek szerint egyes boszorkányoknak megvan az a képességük, hogy a család messze távozott (elvitt) tagját az ördög segítségével hazahozzák:</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Consors Johannis Gyulai Felsőbányai … egy negyed nap múlva hozzá megyek, ugyan az ablakban látok egy kis veres bűröcskét s azt mondom: – E bizony jó volna az én csizmám orrára foltnak! Akkor ezen szavaiumra úgy felel: – Czérna vagy fonál tekerni való bűr! De azután egy kis bort iván, a bortól jó kedvet vesze s egészen megmongya, hogy mi végre tartya azt a kis veress bűröcskét: – Az, úgymond, arra való, hogy Tománban vagyon egy oláh asszonyember, ebből csináltatok egy pár bocskort és egy ujjnyi kis gatyát. Az idejön s annak adná. Az elviszi ezeket egy tó mellé, s azt mongya a tó szélin: – Gyere ki, fölt tyúk, adok egy bocskort és egy gatyát! Mennyél ország szerte, keresd fel Nagy Jánost! Valahol leszen s hozd haza! És haza jön két hétre valahol leszen. Ebben egyebet nem tartok ollyan nehéznek, mint azt, hogy ha haza hozza annak, aki kérte, vele kell hálni azzal, aki haza hozza! Erős a szerszáma s meg kénozza az asszonyembert! …”</span></i><span lang="HU"> (1704. december 8–9. Nagybánya. Nagybánya városi Tanácsának vizsgálata a boszorkánysággal vádolt Pap Andrásné, Szakácsné, Bodor Istvánné, Sándor Jánosné, Bertalanné, Katona Jánosné alias Szoboszlainé, Szaszariné és Szekeresné ellen. In: Id. mű, 171. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Hosszan idézhetnők a gyanúsítottaknak tűzzel, vassal, szurokkal történő égetések alkalmával „kiszedett” vallomásait, ahol ugyanazon személy nem egyszer saját magát is meghazudtolja.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Hasonló vallomások bemutatását még sokáig folytathatnánk. És még akkor is, e perek révén, csupán az egykor élt emberek hitvilágában rejlő ferdeségekkel foglalkozhatnánk! Pedig éppen olyan izgalmas volna annak vizsgálata, hogy milyen is volt ezeknek a pereknek a lefolyása. aminek alapján izgalmas jogtörténeti tanulságokat szűrhetnénk le, másrészt feleletet nyernénk olyan kérdésekre mint: ezekben a perekben volt-e vádló; hogyan védekezhettek azok a szerencsétlenek, akikre ráfogták, hogy boszorkányok… Egy másik izgalmas téma volna annak kiderítése, hogy a boszorkánysággal gyanúsított és elítélt személyek a város milyen társadalmi rétegéből verbuválódtak?</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Végezetül álljon itt néhány, a nagybányai boszorkányperekben hozott halálos ítélet:</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Nagy Gergelyné öregasszony dolgát az mi illeti, az tanúk bőven hozták ollyaqn dolgok felől való maga saját szavait, mellyek reá mutatót beszéllett, mellyek ördöggel való czimborságot és szövetkezést mutatnak az maga szavaiból. Melyhez képest Nagy Gergelyné az jeöveö törvény napra úgy készüllyön! Istent s felebaráttyát meh kövesse, s akkor törvényét meg hallja! …</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">Nagy Gergelyné öreg asszony ellen az tanuk bűvös-bájosságot és boszorkányságot, maga szavaiból is, cselekedisiből béhozván, most az Kákás mezőre ki vitetik és tűzzel égettetik meg.”</span></i><span lang="HU"> (Id. mű, 86. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Boszorkány Szaszari Csótiné sententiája.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">Csótiné, ez napok alatt azért voltál fogva, hogy te már régtül fogva boszorkányságér gyanuban voltál és az tanú-vallások ellened világosan hozzák:</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">1. Az ördögi tudományt, pénz nézésben, házától távol lévő emberek éllapottyoknak meg-hozásában, ember csontyának a tengeren túl-vitelében ée azokon meg nem gyógyulásának meg-jövendőlésében s el-veszett pénznek ördögök segédlések által vissza-szerzésében etc.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">2. Ördögi tudományodnak gyakorlását, vesztéseket, apró pénznek ördögök számára rendelésett, törvény-tételnek varáslás által meg-akadályoztatásra való magad ajánlását és lakattal, nyársolt göröngyi békákkal és új seprűkkel azoknak bűvölésed-bájolásod által való el-repítéssel s több, sok egyéb természet ellen való ördögi mesterségekkel való varáslásaidat.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">A te törvényedet meg-iratta az Szent Isten Exodus 22. v. 18. és Levit. 20. v. 27. és Brut. 13. Cap.</span></i></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">Ahhoz képest te a Kákás mezőre ki-vitetel és tűzzel égettetel meg.”</span></i><span lang="HU"> (Id. mű, 111–112. o.)</span></p> <p class="MsoNormal"><i><span lang="HU">„Egy László nevű czigány csalárdkodván itt az Istennek ecclesiájában, sok becsületes embereket megh csalt ilyen szin alatt,  mintha ő házoknál pénzt tudna el tévén, azért csalt töllök pénzt, aranyat, szalonnát, lisztet, tyúkot etc., kést ugratván ki a csuporbul aczéllal, mely cselekedeteit látván, az szegény emberek elhitték, mintha maga erejéből ugranék ki. Mely cselekedésit midőn sok emberekkel véghez vitt volna, végtére tűrbe akadván s megh fogattatván, törvénye illyen lőn: Mint hogy sok csalárdsággal élt és sok embert megh csalt, javukat elvitte, azért ez cselekedetéért az Kákás Mezőre kiviszik, felakasztatik.”</span></i><span lang="HU"> (Id. mű, 63. o.)</span></p> <hr> <p class="MsoNormal"><b><span lang="HU">Csoma György</span></b></p> <p class="MsoNormal"><b><span lang="HU">Barangolásaim térben és időben</span></b></p> <p class="MsoNormal"><b><span lang="HU">Korond fölött van egy homály…</span></b></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU"> <img border="0" src="CSGY1.JPG" width="283" height="207" align="left">Amikor e népdal kezdő sorai eszembe ötlenek, nem egy „homályfedte”, ködborította erdős táj látványa tűnik lelki szemeim elé, amint az várható volna, hanem egy ízig-vérig székely, Lőrincz Kálmán barátom alakja. Bukaresti egyetemista koromban ismertem meg Kálmánt, aki akkor a Művelődés folyóirat szerkesztője volt. Itt, a szerkesztőségben találkoztunk, ismerkedtünk meg, s hamarosan a Drumul Taberei úti kétszobás lakásának egyik állandó vendége lettem. Itt két alapvető feladatom volt: pontosan elkészíteni Kálmán számára a 150 másodperces hígtojást, s ha fürdött, ötpercenként benézni a fürdőszobába; nem aludt-e el a melegvízzel színültig töltött kádban? E „szolgálatok” fejében használhattam könyvtárát, írógépét, megtanított a műfordítás titkaira, s nem kellett a szabadidőmet a diákszállás nem mindig legfelemelőbb látvány nyújtó szobájában töltenem.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Kálmán egyedül élt Bukarestben, s ekképp lakása az éppen a Fővárosba látogató vidéki újságírók, vagy a Bukarestben dolgozó, de szülőfalujuk, -városuk után sóvárgó magyar értelmiségiek, javarészt szerkesztők, újságírók egyik kedvelt találkahelye lett. Leggyakrabban a legendás hírű Laziccsal, Lázár Lászlóval, az Ifjúmunkás kultúrrovatának szerkesztőjével találkoztam Kálmánnál, aztán Hamar Mártonnal, a tudóssal, s ugyanide vezetett Szabó Sándor első útja is, ha a dolga Szatmárnémetiből Bukarestbe hozta. S ha esténként a húszfokos pitesti cujka vagy a foksányi „bikavér” mellett összeült a társaság, akkor előbb-utóbb fel kellett csendülnie Kálmán kedvenc dalának is, hogy aszongya: Korond fölött van egy homály…</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Mindez jó harminc évvel ezelőtt történt. Ejsze, Kálmán barátom már a mennyei italkimérés előtt ácsorog, negyedliteres üdítős üveggel a kezében – ez volt pitesti cujkából a porció – s tudálékosan magyaráz valamit az őt körülállóknak: mindig szerette vinni a szót. De a dal itt maradt, régebb még énekeltem is volt, ha éppen úgy hozta a kedvem, azaz inkább a társaság, mely kedvet csihol a társaság-szeretőben. De mint annyi hívság, a danolás is egyre inkább a múlt emléke marad, amikor az ember már megette kenyere javát. Emlékké válik, de olyanná, melyet olykor kellemes megidézni…</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Tulajdonképpen ez az emlék késztetett arra is, hogy augusztus 6-án autóba üljek, és elutazzam Korondra, a XXVII. Árcsói kerámiavásárt meglátogatandó. Amint Sóvidékre értünk, s Parajdot magunk mögött hagytuk, már fürkésztem-kémleltem is az eget: van-e homály Korond fölött? Hát, hiszen éppen nem volt, mert miután az esőcseppek miriádjait alábocsátotta Korondra, nagy gyorsan nyoma veszett, s amit eláztatott, azt a nap igyekezett sugaraival úgy-ahogy felszikkasztani, hogy azért még se riadjanak meg teljesen a lucskos utak láttán a vásárra érkezők.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Délután hat óra lehetett, vagy fertályórával is több, amint Árcsóra megérkeztünk. Várakoznunk kellett, míg a vásár rendezője, szíve-lelke, Kovács György megérkezik, s kijelöli a helyet, ahol a Mons Medius kerámiarészlegének termékeit majd ki lehet tenni közbámulatnak, csodálkozás, irigykedés, megbotránkozás végett, de mindenképpen az eladás szándékával, amint arról majd még szót kerítek.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Míg mindenki tette a dolgát – a gépkocsivezető masinát ellenőrzött, a bordám – az említett cég képviselője – ismerőseit köszöntötte, kikkel tavaly került jó viszonyba, én Korondról való emlékeimet, ismereteimet rendezgettem. S mivel ezek igen gyérek és sekélyesek, hisz eddigelé mindössze vagy kétszer-háromszor utaztam át a községen, de nem időztem öt percet sem itt, jobbnak látom, ha a világhálóról szerzett adatokat teszem közzé, hátha az olvasónak is kedve kerekedik ide ellátogatni. Ímhol a tudnivalók:</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">„Korond a 13A műút mellett, Parajdtól 11, Szovátától 18, Székelyudvarhelytől 29, míg Csíkszeredától 80 km-re fekszik. A községközpont népessége meghaladja az 5000 főt.</span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Hargita megye nagyközsége, Sóvidék egyik leghíresebb települése. Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja. Teleki József írta Korondról, hogy <i>"Minden ember itt vagy fazakas, vagy sendelly csináló"</i> (Úti Jegyzések, 1799). Az életképes nagyközség lakóira jellemző a sokféle foglalatosság: a hagyományos fazekasság, a famegmunkálás, a taplókészítés és a kereskedelem (régen szekérrel, ma autóval). A fazekasság létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján előforduló szürke pala (agyag) képezi. Volt aragonitbányája (ma természetvédelmi terület) és híres borvízfürdője (ma az árcsói kerámiavásár színhelye). Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">A falu életében igen jelentősek a borvízforrások. A Diómáli-forrás a 13A műút mellett, a falu keleti végén található. Vasas borvizének hozama eléri a napi 10.000 litert; gyógyvízként javallható gyomor- és bélhurut, vérszegénység esetén. A Szőlőmáli-forrás a falu keleti határában, a szőlőmáli gyümölcsösben fakad, innen vezették be a Telek és Borvíz utca kereszteződéséhez. Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos, kalciumos víz. A Cseredombi-forrás (Erzsébet-forrás, fingóborvíz) a csiga-dombi aragonitbányától keletre, a műútról 800 méterre fakad, vasas-sós vizét asztali vízként használják. </span></p> <p class="MsoNormal"><span lang="HU">Az atyhai eltérő közelében, a Korond és Atyha határára eső Árcsó kínálkozik rövid pihenő helyéül. Neve az "ártalmas só" vagy az "árad a só" szókapcsolatból származik. Ma is érvényes a Nemzeti Társalkodó 1839. évi tudósítása: "a fűvész, kővész és elemész... talál e vidéken sok szellemi élvet". Árcsó látványosságai: a sóskút, a forrásüledékek és a borvízforrások. A Barátok kertje nevű helyen kolostor volt: 1783-ban költöztek ide a minoriták Firtos-hegyi kápolnájukból, mivel a nagy havazás azt odanyomta. A kolostor helyén ma malom van. </span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <i><span lang="HU">"Be jó, hogy jártam erre is veled: / Most már a holt fürdőt is ismered. / A suttogó, nagyarányú sétaút / milyen döbbenet magányosságába fut." </span></i><span lang="HU">- írja Áprily Lajos. Az egykori Korondfürdő – amely a 19. században Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdője volt – területén a mai látogató csak két kis hozamú borvízforrást és az Árcsó vendégfogadó épületét láthatja. Mindezek Korond központjától 1,2 km-re északra, a Korond vize bal partján vehetők szemügyre. Borvizes lobogófürdője és sósfürdője már a múlté. </span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Az árcsói borvízforrások a Lopágy-domb lábánál, 534 m magasságban fakadnak. A vasas savanyúvízforrás hozama az 1950-es évekbeli kutatófúrás nyomán a napi 25.900-ról 4300 literre apadt. Az árcsói borvizet a környéken asztali vízként használják. Vízhajtó szerként, valamint bélrenyheség és gyomorhurut esetében javallható. </span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">A Korond-patak hídja és a vendégfogadó között tartják 1978 óta minden év augusztus első szombat-vasárnapján az Árcsói kerámiavásárt. A hagyományos kirakóvásár a korondi népművészek és keramikusok nagyszabású bemutatója. A kínálat: fazakak, lábosok, sütő- és főzőedények, kancsók, bokályok, tányérok, csempék, vázák, iparművészeti kerámia és kisplasztika.”</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Míg én az ózondús levegőt s a táj szépségét élveztem, megérkezett az, akit vártunk, dolgaink mihamar egyenesbe kerültek, s indulhattunk a faluba, szálláshelyünkre.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Korondon három dolognál semmi sem egyszerűbb. Az első: korondi fazekasterméket vásárolni – vagy félezer égetőkemence dolgozik a faluban. A második: szállást találni – „A Korondi Vendégváró házak Szövetsége szeretettel várja úgy az egyéni, mint a kis és nagy turistacsoportok jelentkezését. 28 minősített házzal, kétágyas szobákkal, fürdőszoba használattal (hideg-melegvízszolgáltatás, zuhanyzás, WC.), 140 személy befogadására és félpanziós ellátására berendezkedve gondoskodik kedves vendégeiről.” (Idézet egy tájékoztatóból). A harmadik pedig, mely az előző kettőből fakad: pénzt elkölteni. Csak tájékoztatásként jegyzem meg, hogy a szállás egy éjszakára, reggelivel-vacsorával 14 Euro személyenként, hogy a vásárban a kürtőskalács centije ezer lej, egy gyerektenyérnyi, vékonyka, szárazra sütött flekken két aprócska szelet kenyérrel, kevés mustárral 70 ezer lej (a vásár másnapján 100 ezer!), egy mititej 15 ezer lej. Ezzel szemben 80–100 ezer lejért már szépmívű korondi fazekasterméket lehetett vásárolni. Tessék összevetni egy flekkent egy rengeteg költséget, mesterségbeli tudást és időt igénylő bokállyal vagy dísztállal!…</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Az Alszegen, Lőrincz András Zoltánéknál találtunk vendégszerető házigazdákra. Míg Annuska a vacsora dolga után nézett, a ház urával az udvaron, majd a kertben tébláboltunk, s aztán megnéztük az égetőkemencét is. Mert ugye, azt mondanom se kell, hogy ezen a portán is készül korondi kerámia.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">– Korondon vagy négy-ötszáz évre foglalkoznak fazekassággal – meséli Zoli bátyám, akit nem azért bátyámozok, mert vaj három évvel idősebb, mint én, hanem mert neki és nekem is jólesik. – A családunk gazdálkodó volt, apám es jó nagy birtokot mondhatott magáénak. Mint gyerek, korán ki kellett vennem a részem a munkából, de esténként megengedték, hogy átjárogassak a szomszédba, ahol egy fazekas család lakott. Ott tébláboltam, amint lehetett, segittem, ha kellett, még pizt is kaptam, úgyhogy nem kellett apáméktól könyörögjek. Közben eltanulgattam a dolgokat. Aztán iskolába kellett menni, de sehova sem vettek fel, mert apám kuláklistán volt. Feri, a bátyám sikeresen bejutott egy távolabbi helységben levő mezőgépészeti iskolába, majd tovább tanult, s Dicsőszentmárton mellett, Szőkefalván telepedett le. Apámék mellett én maradtam segítségnek. Kitanultam a gépkocsivezetést, a téeszben dolgoztam. Ha kellett, tehergépkocsin, ha kellett, más gépeken. A hetvenes évek elején megnősültem. Annuska, a feleségem olyan helyt nevelkedett, ahol dolgoztak kerámiával, ő es csinálta a virágozást, a díszítést. Én es összeszedtem, amit gyerekként megtanútam vót, s úgy nyócvanban megkezdtük a fazekasságot. Semmi szerszámunk sem volt, mi csináltunk korongot, formákat, agyag- és mázőrlőt, szabad kemencét. Azóta ebben vagyunk. Sokfelé hordtuk az árut. Ma mán sok idő nincsen reája, mert rendezni kell a földet, a jószágokat, de azért csináljuk a kerámiát es. A fiam is érti, ő autószerelő, a motorok jobban érdeklik, mint a fazekasság, de ha kell, meg tudja csinálni ő es. Imola leányom pedig fazekas családba ment férjhő, együtt dolgozik az apósával s a ferjivel. Hát így vagyunk…</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Vacsoráig még sok szó esett kerámiáról, erről-arról. Megtudtam, hogy korondiakkal az ország és a világ minden táján találkozni lehet, tán még a Déli Sarkon is.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">– A vót a nagy – meséli huncut szemhunyorítások közepette Zoli bátyám –, amikor Gagarin felment a világűrbe. Nagyon odavót, hogy ű az első, aki odajut. Hát menyen, menyen felfele, eccer látja, hogy valakik jönnek visszafele. Hát korondiak vótak… Mikor Gagarin ment, űk már jöttek visszafelé… Ebben es első voltak, na!</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Annuska, miközben párszor szúrósan a férjére nézett, hogy ugyan már ne beszéljen annyit, egy tál csörögét hozott meg jófajta szilvóriumot.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">– Használják – mondta.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">S mi jó szívvel használtuk is, amíg mind elfogyott. S utána a jó sült, mely nem volt gyermektenyérnyi s papírvékony, de omlós, zamatos, mennyei. S aztán a pohár hargitai sör is megtalálta a maga útját. Míg mi e lukulluszi élvezeteknek éltünk s hódoltunk, kinn ismét homály lett Korond fölött, s oly nekikeseredetten, kitartóan kezdett esni, hogy a ház előtt alárohanó Küküllő-gyerek patak melle egyszeriben kétannyira dagadt a büszkeségtől…</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Másnap reggel, mintha angyalok sikálták volna mélykékre az eget: ragyogott a nap, köröskörül zengett-bongott az élet, fecskék dalolták az eresz alatt a Nap Himnuszát.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">A früstököt hamar lejárattuk, azaz jó étvággyal bekebeleztük az elénk tett friss ordát, juhsajtot, füstölt szalonnát, májas és véres hurkát, frissen sült házikenyeret. Aztán nyergelj, fordulj! Irány az Árcsói fazekasvásár.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Amint azt Katona Mihály, a község polgármestere megnyitó beszédében elmondta, ez az immáron 27. esztendeje megrendezett vásár a korondi kerámia és a korondi fazekasok ünnepe. Minden helység dicsekedhet valamivel, a korondiak értéke, büszkesége a fazekasság. Ennek a híre immáron a határokon túl is méltán elterjedt, s az augusztus első szombatján és vasárnapján megrendezésre kerülő vásárra egyre többen érkeznek külföldről, Magyarországról, de hallani angol, német, holland szót is eleget. A fazekasmester, aki egész évben a korong mellett ül vagy a kemencét ügyeli, a mester felesége és lánya, akik az edényeket díszítik, e két napra „kimenőt” engedélyeznek maguknak, szekérre, autóra rakják portékáikat, elhozzák az árcsói fenyőfák alá, kiállítják, s reménykednek abban, hogy minél többet el is adnak belőle. Ekkor ki-ki megnézheti, mit csinál a másik fazekasmester, mennyire haladt a fiatal nemzedék a hagyomány átvételében és továbbvitelében.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Éppen úgy, ahogy a Korond főutcáján lévő „kirakóvásár” szatócsai hasznot húznak a fazekasmesterekből – hiszen olcsón felvásárolják termékeiket, s jó haszonnal adják tovább –, éppen így profitál belőlük sok mindenki más: politikus, székelyudvarhelyi lacikonyhás, kétes tehetségű „lagzilajcsik” és együttesek, körhintások és kalácssütők, bóvliárusok és mindenféle más vásáros nép. A mesterek számára talán az az egyetlen elégtétel, ha népművészetet értő, szerető és megbecsülő emberek keresik portékáikat, s ha évente külföldről is visszajárnak, hogy kedvenc fazekasmesterük egy-egy újabb termékét megszerezhessék.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Bár a fesztivál kétnaposra méretezett, különféle előadók és együttesek fellépésével, tűzijátékkal, diszkóval fűszerezett, az én dobhártyáim nem viselték túl jól a sok száz watton bömbölő hangszórókból mindenüvé elhallatszó, olykor a művészi értékkel köszönő viszonyban sem levő produkciókat, az esőt, mely nem feledkezett meg naponta néhányszor megöntözni a tájat, s a mindenféle rovarcsípéseket, úgyhogy szombat estefelé búcsút intettem az Árcsói fazekasvásárnak, s inkább Korondon, vendéglátóim körében néztem csendesebb és szárazabb örömök után.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Hétfőn benéztünk a polgármesteri hivatalba, hogy elköszönjünk vendéglátóinktól. A polgármester keserűen jegyezte meg, hogy az egyik erdélyi napilapban máris lefitymálták a rendezvényt, amit elmosott volna az eső. Mintha a polgármester feladata, hatásköre lenne, hogy még az idő járását is az igényekhez igazítsa!</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Megvigasztaltam Katona Mihályt, s mondtam, ha kell, én tanúskodom, hogy a huszonhetedik Árcsói fazekasvásárt nem mosta el az eső. Igenis, sok fazekas állított ki, még többen is, mint tavaly, s örvendetes módon, az idősek mellett már ott a fiatal nemzedék. Látogatók, vásárlók is voltak szép számmal. Az pedig, hogy éjjel, a szakadó esőben nem sokan ropták a táncot a szabadtéri diszkó alkalmával, igazán nem írható Katona Mihály, vagy a rendező, Kovács György számlájára.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">Saját tapasztalatom alapján mondom: három olyan kellemes napot töltöttem igen kedves és vendégszerető emberek között, melyben már igen régen nem volt részem. Kedves barátokra találtam, s szívből kívánom, hogy ezek az új kapcsolatok tartósak és gyümölcsözőek legyenek.</span></p> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> <span lang="HU">A Jóisten áldja meg a korondiakat!</span></p> <hr> <p style="margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm; margin-bottom: .0001pt"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal"> </p> </body> <br>Partneroldalak: <br> <a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br> <a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br> <a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br> <a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br> <a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br> <a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br> <a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br> <a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br> <a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br> <a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br> <a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br> <a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br> <a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br> <a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>